Az Alkimista butik étterem, kulináris műhely nemcsak Szeged, de az ország egyik gyöngyszeme. Izgalmas témáival, kedvességével és ízletes ételeivel egyedi, és kivételes. Ebbe a világba csöppent bele Dusha Csenge, éttermi cukrász, aki Szegedről indult, és most visszatért: Katkó Kriszta séfasszony konyhájában a desszertvacsorájával elcsábította a vidéki közönséget.
Alkimista
Az Alkimista étterem Szeged egyetlen olyan vendéglátóhelye, amely Michelin-ajánlással rendelkezik. Az Alkimista egyszerűségét és nagyszerűségét a 16 férőhelyes „nappali” adja, illetve az ételek különlegesek, bájosak, és földiek. Katkó Kriszta séfasszony különös gyengédséggel nyúl a helyi alapanyagokhoz, és legfontosabb inspirációjának az évszakok változását, és a természetet tartja. A vacsora egyediségét tovább fokozzák az egyedi készítésű, Pannamanna kerámiák.
Szuper kezdeményezés Katkó Krisztától, hogy az idei évben vendégséfeket hív Szegedre, lehetőséget teremtve annak, hogy a vidéki közönség is megismerje, vagy újra találkozzon ezekkel a nagyszerű szakemberekkel. Az első vendég Dusha Csenge, pastry chef volt, aki immár folyamatos jelenlétével emeli az Alkimista munkáját, s gondozza az önálló, minden hónapban aktualizált desszert-degusztációs programsorozatot.
Dusha Csenge
Dusha Csenge tehetséges magyar cukrász, aki a szegedi Hansági Ferenc Szakközépiskolában végzett cukrász szakon. Pályafutása során dolgozott Regdon Zsolt mellett a szegedi Tiszavirágban, majd Budapesten olyan éttermek cukrásza lett, mint a Mák, és a Salt. Sütimizéria néven blogot vezet desszertjeiről, és csodálatos és személyes történeteket párosít az ételek mellé. Csenge számára az édességkészítés a nyugalom és a harmónia forrása, ahol az ízek és textúrák kombinálásával alkot egyedi desszerteket; az írás pedig meghozza a megbékélést a fárasztó mindennapokban.
Dusha Csenge munkássága során a gyermekkori emlékeket és a természet ízeit ötvözi, a mai modern konyhai technológiákat alkalmazva. Desszertjei finom harmóniát teremtenek a hagyományos és modern elemek között, így nyújtva felejthetetlen élményt a gasztronómia kedvelőinek. Első, 2015-ben megjelent Sütimizéria: Színek, ízek és emlékek c. könyve számos személyes ihletet ad a csodálatosan megkomponált receptekhez. A kedvencem a könyvben a grafikai kivitelezés, ahogy a lapok között futkároz egy kislány, aki a szemünk előtt nő fel a desszertek mellett. Csodálatos süteményes könyv egy felnövéstörténettel párosítva. Ez Dusha Csenge, aki sokkal több, mint egy átlag cukrász: az ételein keresztül az élet apró részleteit adja át nekünk. Egy meg nem értett ételművész. Akit én megértek.
Desszertvacsora
„A desszert az étkezés záró fogása, de nem itt, és nem most, amikor teljes sort szentelünk a desservir-nek, az asztalbontás utáni puha időnek.”
áll az Alkimista ajánlójában.
A szegedi desszertvacsora hét tételből állt, és a fogások összesen 48 elemet foglaltak magukba. Ezek nem sütemények voltak, hanem az Alkimista téli farsangi vacsoraest lekerekítéseként megjelent élményvacsora. Egyik desszert sem volt cukros, és tömény, csodálatosan kerek ízekkel találkoztunk, ahol az édesség mellett sokszor megjelent egy finom fanyar íz, vagy egy pici sósság.
Kedvesen, csendesen, naturális ízekkel indultak az ételek, majd a személyes kedvenceim az Eszterházy-illúzió és a Feketeerdő-szimuláció voltak. Gondolatébresztőnek a séfasszony feltette a kérdést, hogy a klasszikus mitől klasszikus: az alapanyagoktól, a megtartott arányoktól, a formától, vagy az ízek hatásától.
„Kérdések és válaszok jönnek arra: mit várunk a desszertől, kell-e a cukorbomba, ragaszkodunk-e az ismert formákhoz és idézhetőek-e klasszikusok.”
Az Eszterházy desszertben szinte semmi nem volt az eredeti receptől (paszternákból, almából, és citrommal készült) mégis teljesen átadta a klasszikus desszert érzését. Míg a feketeerdőnél a csokoládé és a meggy miatt éreztük ugyan az ismerős ízvilágot, de a gombás elemek teljesen elrepítettek minket. Számomra ezek voltak az est csúcs desszertjei, utána jöttek a léleksimogatások és az isteni teák, amiket Pallagi Luca készített és szolgált fel. A teák csodálatos gondosággal kerültek kiválasztásra a desszertek mellé, és tökéletes zárást adtak az egyes falatoknak.
A desszertek extra pikantériáját az adta, hogy gluténmentesek voltak, és nem tartalmaztak hozzáadott cukrot, csak saját maguk édességével érték el a kedves ismerős érzést, valamint az alapanyagok nagyobb részben hazaiak voltak (kivétel pl. a feketeáfonya Helsinikiből származott, habár azt Csenge maga fagyasztotta, és hozta haza.) Ezzel a koncepcióval is tökéletesen beleillet az Alkimista világába Csenge meglátása: mindkettejük számára természetes, hogy abból készítenek ételt, ami körülveszi őket, és amit ismernek.
Katkó Kriszta, séfasszony szerint Dusha Csenge egyedi látásmódja és stílusa puha, kedves és szeretetteljes lezárása volt az Alkimista téli menüsorainak és a farsangi időszaknak.
KISLABOR
Érdemes lesz követni az Alkimista oldalát, ahol a megszokott vacsorák mellett a KISLABOR programsorozata ad újabb értéket a fegoális gasztronómia értékeléséhez.
„Itt az idő, hogy játszva lépjünk, teret adjunk innovatív gondolkodású kollegáknak, kézműves partnereknek, gasztronómiához kapcsolódó művész-mestereknek, a szabadkonyha és a mesterségbeli tudás kreatívjainak. A stílus, a szaktudás és a munkaöröm játéka érkezik.”
mondja a séf.
Lecsengés
Sokak számára nem befogadható ez a fajta megközelítése a desszertek világának. Ezért is szerettem volna egyedül menni a vacsorára, hogy ne befolyásoljon más véleménye. Olyanoké, akik nem értik, hogy egy íz és egy alkotás, mit jelenthet számomra vagy az alkotója számára. Ez ételművészet, játék az alapanyagokkal és az emlékekkel. Én megértem, és értékelem.
