Minden, ami az Anyukám Mondta névről eszedbe jut,
sajnos vagy szerencsére, ránk igaz.
Dudás-testérek
Miskolctapolcán töltöttünk pár napot, és tudtam, hogy a közelben van Encs, ami egyet jelent az Anyukám Mondta étteremmel. Egy szerdai napon hívtam őket, hogy szombat délre szeretnék asztalt, de már csak péntek estére tudtak adni. Mondtam, hogy akkor jó lesz a péntek, legyen este 6, de már csak 5 órára volt hely… Szóval egy elég felkapott helyre sikerült eljutnunk.
Úton az étterem felé, gyors legoogliztam a helyet, hogy miért is ilyen népszerű. Az internetes cikkek kivonata: Dining Guide évekkel ezelőtt a vidék legjobb éttermének választotta. Finom a pizza. És fontos a jó minőségű alapanyag. Meg még pár képet is találtam a Dudás-testvérekről, akik az éttermet nyitották, és akik az olasz életérzést Encsre hozták.
Az étterem az első pillanattól kezdve nagyon barátságos volt. (A gyerekekre is külön figyeltek, ami nekem mindig egy hatalmas plusz pont.) A berendezés nagyon kedves, vidéki stílusú, a kiszolgálás első osztályú, mégsem merev, komoly. Nem telt el sok idő, és az egyik Dudás-testvér jött oda hozzánk vidáman, hatalmas vendégszeretettel, és az étlapról sok finomságot ajánlott. Szerettünk volna többfélét megkóstolni, és sikerült is: ettünk finom sonkákat, sajtokat előételnek, és mikor mondtam a tulajnak, hogy én igazból a pizza miatt jöttem, akkor válaszként az asztalra mutatott, hogy a pizza feltéteket már előételként megettem, válasszak inkább valami mást.
Javaslatára ettünk egy gőzölt bao – rántott fürj – aioli kis adag ételt, ami kinézetre pitában tálalt rántott hús falatok voltak, de teljesen más élményt adott: a puha kenyér tészta (bao – gőzölt tészta), a könnyed rántott fürj falatok, és rajta a selymes szósz – most is összeszalad a nyál a számban. A következő fogás Toszkán pacal volt véreshurka cipóval. Nagy pacal-szerető családként muszáj volt kipróbálni: ez is isteni finom volt, könnyed olaszos fűszerezéssel, nem veszítve el a magyaros pirospaprikás karakterét. Végül a harmadik főételt a szezonális kínálatból választottuk: malacpofa. Ebből mi Rolival keveset ettünk, mert szinte Hanga falta fel az egészet. Egy szép szál brokkolival és ropogós fodros kel chipssel hozták a pörkölt husit, és Hanga miután megette a brokkolit, nem győztük adni neki a malacpofát, olyan jóízűen ette. Nem csodálom: ízes, puha husi volt, finom szafttal.
A desszerteket sajnos már csak állva, Emmával a kezemben tudtam megenni, de így is emlékszem a házi krémes friss, ropogós vajas tésztájára, és a csokis sütemény könnyedségére.
És a ráadás, hogy elhoztunk egy 80%-ra elősütött pizzát. Másnap este itthon bedobtuk a forró sütőbe, és egy friss, ropogós pizzát vacsoráztunk. Szegeden, egyenesen Encsről.
