Azt az egy kifejezést ismerem spanyolul, hogy „no entiendo”, azaz „nem értem”. Nem értem, hogy Barcelona miért ezt a túlzsúfolt, utálatos arcát mutatta meg nekem és a családomnak, pedig annyira szerettem volna szeretni. 2024-et Spanyolországban búcsúztattuk: az ünnepi őrületek után a repülőgép ablakán néztük a napfelkeltét, útirányunk Barcelona volt.
Túlzsúfolt Barcelona („overtourism”)
Számos cikk és interjú beszámol arról a problémáról, hogy a barcelonai lakosok egyre nehezebben tolerálják az évente több, mint 15 millió odalátogató turistát. A külföldiek ezzel megnehezítik a helyiek mindennapi életeit: az airbnb lakások megemelték az ingatlan árakat és a bérleti díjakat, az éttermek állandóan turistáktól zsonganak, az utcák túlzsúfoltak, és a kereslet-kínálatot a turisták határozzák meg. Nemhiába emlékszem egy olyan híradásra, ahol a lakosok tojással dobálják a turistákat Barcelona belvárosában. Itt jön egy nehéz kérdés, hogy a turizmusnak köszönhetően dübörög a város gazdasága, és ha ezt lecsökkentik, miből fedezik a kieső költségeket. Más városokban is bevezették már a „belépőt”, így Velencében vagy Dubrovnikban, de kérdés, hogy a tavaly nyári döntés, miszerint 2028 novemberétől minden rövid távon bérbe adott apartman engedélyét visszavonják, mennyire lesz elegendő, hogy megkönnyítse a helyik lakosok életét.
Barcelona a maga nemében szép, izgalmas, és élettel teli város. Minden sarkon gyönyörű épület, izgalmas történelmi emlék vagy híres nevezetesség vár ránk. A város roskadozik a jobbnál jobb éttermektől, és az izgalmas, egyedi üzletektől. De hiába a rengeteg kulináris élvezet, az ottlétünk ideje alatt azt éreztem, hogy én nem tudnék ebben a városban élni, nem is akarok ide visszatérni, de egy pár napos kikapcsolódásra és feltöltődésre pont kellemes választás volt.
Kulináris Katalónia
A reggelit mindkét alkalommal a piacon, a Market de la Boquerian ejtettük meg. Igazi kulináris élmény volt, és a sok friss tengeri herkentyű, az érlelt sonkák és sajtok, valamint a körbe ülős tapasbárok meghozták a spanyol életérzést – habár kötve hiszem a barceloniai lakosok ezen a piacon vásárolják meg a zöldséget a vasárnapi leveshez. Ez a hely a turisták elcsábítására szolgál, és ízelítőt ad a katalán gasztronómiából. A lányok kedvencei a gyümölcsök voltak: ízletes eper, édes mangó.
A bőséges reggelik után igyekeztük a korai vacsoráig csak nasikkal és pár falat finomsággal kihúzni, és az egyik legjobb ilyen élményünk a churros volt. A szállásunkhoz közeli kis utcába, Xurreria Manual San Románban mindegyik fajta churrost megkóstoltuk: simát krémes forrócsokival, és háromféle töltöttet. Az utcán tömtük befele a cukros fánkot, és a kakaó meg a töltelék folyt mindenhova (értsd: kabátunkra, kezünkre, és a földre), miközben igazi ízorgia volt a szánkban. És imádtam, ahogy körbe néztem, az összes többi turista – kínai, horvát, angol – ugyanezt a nyelvet beszélte: mmmmm. Mindenki olyan élvezettel ette, hogy számomra ismét bebizonyosodott az a teória, hogy a kulináris élmények közösséget alkotnak: mi ott a szűk kis utcán a világ minden tájáról a churros evés közben egy kis közösséget hoztunk létre.
(Ide tűzöm be egy gondolat erejéig, hogy közvetlenül a fánkozó mellett állt egy antik könyvesbolt. A bolt előtt egy tábla várt, hogy „ne itt edd churrost”, illetve az ajtón a fényképezni tilos tábla fogadott. Már majdnem benyitottam a boltba, amikor észrevettem az üzlet tulajdonosát, egy idősebb spanyol úriembert, aki dacosan és sértődötten, az utcának hátat fordítva ült a könyvei között. Egy lélek sem volt a boltban, és az ajtónyitásomra megmoccant a bácsi, mintha megzavartam volna, így inkább becsuktam az ajtót, és kifordultam. Szerintem neki is elege van a turistákból.)
A kulináris élvezeteket folytatva nagyon szerencsések voltunk, mert mindegyik este szuper éttermeket sikerült választani, megérzés alapján:
- Tosca del Carme: Az első vacsorahelyszín egy egyszerű választás volt, nem ettünk sokat, de annál ízletesebbek voltak a tapasok. Nekem a héjában főtt krumpli ízlett a legjobban, amint a barbeque édeskés szósza mellett egy tejfölös savanykás ízvilág is helyet kapott. A lányok megkóstolták a rákot, a kisebbnek az ízlett a legjobban, és a kis sonkás szendvicsek és empanadak is finomak voltak. Szerintem minden nagyon finom volt, Roli szerint nem volt nagyszám, csak ki voltunk éhezve. Sosem tudjuk meg.
- Los Caracoles: Ahol a konyhán keresztül lehet átmenni az éttermen. Sétálgatás közben szúrtuk ki az étterem ablakában igazi tüzes grillen forgó grillcsirkéket. A hely nagyon hangulatos volt, régi spanyol stílussal, és csak foglalással lehet asztalt szerezni. Ahogy helyet foglaltunk, fel akartuk enni a közepesen hosszú étlapot, végül olyan különleges ételekre esett a választásunk, mint a helyi leves, ami 1925 óta változatlan receptúrával készül, a lányoknak nagyon ízlett a tengergyümölcsei paella, és Roli által választott steak is nagyszerűen volt elkészítve. A hely hangulata, a személyzet vidámsága, és hogy ráláttunk a pörgős konyhára, mind hozzáadódott egy emlékezetes vacsorához.
- Reasturant la Boqueria: A szállásunkkal szemben lévő éttermet már az első nap kiszúrtam, végül december 31-én 2024 utolsó vacsoráját költöttük el, tökéletes lezárást adva az év gasztroutazásainak. Itt is igyekeztünk többfélét megkóstolni, és nagyon jól tettük, mert minden nagyon ízletes és friss volt. Számomra a legnagyobb meglepetés a polip volt, ami nem is volt gumiszerű és unalmas, ahogy az emlékeimben élt. Chorizo, rák, gomba minden szuper volt, és a kiszolgálás is kedves és profi.
Programokkal teli város
Egy dolgot nagyon elrontottunk, hogy nem váltottunk jegyeket a főbb látnivalókhoz hetekkel az utazás előtt (igaz, én csak 26-án tudtam meg, hogy pár nap múlva utazunk.) Így nem jutottunk el a Güel Parkba, nem mentünk be a Sagrada Famíliába (azt a lányokkal nem is erőltettem volna), és a libegőre sem tudtunk felülni, mert mire odajutottunk, előttünk tették ki a táblát, hogy mára a jegyek elfogytak (másnap alvásidődben lett volna hely.)
Mikor a Sagrada Familíát megláttam, kirázott a hideg a méreteitől és a csillogásától. Gyönyörű épület, nagyszerű képeket lehet készíteni, amennyiben belefér a kamerába, de a lányok nem voltak toppon, amikor odaértünk, így sokat nem időztünk el a környéken.
Ami egy kellemes és ajándék élmény volt a családunknak, az a Montjuic (zsidó hegy), ahova a libegő miatt mentünk, mert azt hittük, hogy majd kijátszva a rendszert, onnan lefele tudunk menni a kikötő felé. Ehelyett ez a libegő még fentebb vitt minket a Motjuic erődhöz, ahol gyönyörű verőfényes idő várt minket, lélegzetállító kilátással a városra és a kikötőre. Nasiztunk a piacról hozott édességekből, kabát nélkül sétáltunk egy nagyot, élveztük, hogy nem a tömegben, embereket kerülgetve sétálunk. Itt végre sikerült lelassulni. Persze mondanom sem kell, hogy mire dél lett, tele lett a környék emberekkel.
Minden délutánt a tengerparton fejeztünk be, ami az egész család kedvenc programja volt: bőven elfért az a sok turista a parton, dobáltuk a kavicsokat, a lányok élvezték a homokot, mi pedig a kellemes időjárást és a naplementét. Számos bár csábította a sétálgatókat egy-egy koktélra, és minket is meggyőztek egy Cava Sangriára.
Naplemente, család, sok nevetés, mangós pezsgős Sangria. Lehet, hogy a lányok nem emlékeznek a közös utazásainkra, de mi igen, és ez a lényeg.
Gyerekkel szuper program volt az Aquarium, ami minket is teljesen lenyűgözött: rengeteg féle halak, vízi állatok, és interakítv foglalkozások vártak ránk.
Las Ramblas sétáló utcán épp felújítások zajlottak, így még kevésbe volt csábító, – plusz mondanom sem kell, hogy a rengeteg ember miatt is keveset szambáztunk a főutcán. Izgalmas városrész a Goethich negyed, ahol a szállásunk is volt: rengeteg üzlet, sorbánállás az éttermek előtt, és hajléktalanok az utcán.
Spanyolország és én
Nem ez volt az első utam Spanyolországba. Még egyetemista koromban jártam Gandiában, ahol a barátnőm Erasmus diákévét töltötte, és nagyon elvarázsolt a spanyol tengerparti kisváros hangulata. Onnan átmentünk Ibizára, ami nekem egy teljesen lekopott város hangulatát adta koszos tengerparttal, másnapos turistákkal. Majd áthajóztunk Formenterára, ahol életemben először láttam lélegzetállítóan gyönyörű kék tengert. Valenciában is akkor jártam, és azt a várost elbűvölőnek találtam, a csodálatos építészi elemeivel. Pár évvel ezelőtt Rolival Madridba utaztunk egy decemberi hétvégére, és ott teljesen magával ragadott a spanyol életérzés. Finomakat ettünk, nagyokat sétáltunk, és egyáltalán nem volt tömeg, élhető város volt, és egy helyi spanyol nő lakásán béreltünk egy airbnb szobát.
Nagyon szeretnék eljutni még Baszkföldre, állítólag az ottani gasztronómiai élmények felejthetetlenek. Lehet, hogy az lesz a következő úticél.
Hasznos linkek, információk:
- a metró kivételével a tömegközlekedéssel is negatív tapasztalataink voltak: a sok felújítás miatt nehezen találtuk meg a buszállomást, és ha megtaláltuk, sosem a kiírt időpontban érkezett a járat.
- Güell-park honlap
- Sagrada Família honlap
- Aquarium
- Libegő
- Piac
