Az idei Gourmet Fesztiválon mint egy vidéki, enni szerető ember vettem részt. Felkészületlenül mentem, lista nélkül, és csak sodródtam az árral, amit most már azért bánok, mert számos jó helyet kihagytam. Viszont ha listával megyek, akkor azért leszek gondban, mert egy másik gyomrot is vinnem kell magammal.
A Gourmet Fesztiválra sok neves, fine dining vagy Michelin-csillagos étterem kitelepül, és bemutatja pár fogás keretén belül a konyhájának az ízvilágát, tematikáját, és az étterem szellemiségét. Számomra ezért (is) volt érdemes ellátogatni erre az eseményre.
Ételek, amiket kóstoltam
Első nap szerencsémre Szauer Judit, a Balatoni Gasztrotérkép megálmodója felkarolt, és sok érdekes embernek bemutatva nagyszerű helyeken kóstoltatott.
Ilyen hely volt a Kollázs Budapest – Brasserie and Bar, a Grasham Palotában található brasserie (francia stílusú, fesztelen étterem), ahova már régóta szerettem volna eljutni, és Győrffy Árpád szakács főztjét megkóstolni. Nagyszerű nyitása volt a fesztiválnak az aranydurbincs tatár, különösen, hogy kevés halas ételt láttam a fesztivál repertoárjában. A zöldborsókrém leves izgalmast ízvilágot adott a sós mangalica hússal, majd a croque monsieurral megettem életem legfinomabb melegszendvicsét.
Közben az asztalra került a Natura Hill Zebegénytől egy izgalmas fogás, aminek az alján egy rég elfeledett magyar gabona, a cirok volt, grillezett laskagombával, friss fűszernövényekkel. A Natura Hill Michelin-ajánlásos éttermének fontos szempontja a fenntarthatóság, és a hazai alapanyagok használata. Imádom az ilyen koncepciókat, mint például a desszertnél az eper mellé magyar tökmag párosult, habár kinézetre és állagra pisztáciának hittem. Isteni finom volt.
Az első fogásokat a Múzsa bárjában egy izgalmas koktéllal öblítettük le, aminek a tetején rágógumihab adta a szokatlan kinézetet, és a tetején egy lufikutyus vált a fesztivál kedvenc modelljévé.
A Salt Bakery standjánál is modern ízvilággal találkozhattam: a kimchis babka nálam most hatalmas kedvenc lett. A véres májas csigát sajnos nem kóstoltam meg, de a kombuchák is nagyon finomak voltak, és jól csúsztak a meleg fesztiválon frissítőként. Érdekesség, hogy egy ismerősömtől pár éve kaptam kovászt, és ha emlékeim nem csalnak, akkor a Salt csapatától jött az eredeti kovász.
A Bori mama gyöngyösi étterem a magyar konyhát képviselve újragondolt velős pirítósával teljesen levett a lábamról, és nagyon megörültem, hogy vidéki étterem is ilyen szépen helyt áll ezen a fővárosi eseményen – mert nem sok vidéki étterem képes szintet tartani egy gourmet fesztivál minőségével és felhozatalával. (Az ételeiről készül kép a bejegyzés főképe.)
A Gourmet Fesztivál idei témája a női energiák voltak, melynek egyik nagykövete volt Ötvös Zsuzsanna, a Laurel Étterem cukrásza, az egyik kedvenc cukrászom az országban. Nagyon megtisztelő volt a vele való találkozás; az új könyvét is beszereztem, és dedikáltattam, valamint végre megkóstolhattam az egyik süteményét: kacsatepertő, sárgabarack és karamell párosítást, amit kizárólag a fesztiválra készített.
Elvitelre a másik két nagykövet standjánál a Jenő pékségnél Ormós Gabriella kenyereiből, és Fekete Zsóka mangalica készítményeiből vittem haza, amit másnap reggelire fogyasztottam el a barátnőmmel a napsütéses budai teraszon. Isteni friss kenyerek, házias mangalica füstölt áruk. Számomra hazai ízek voltak ezek.
A szombati napon többnyire egyedül voltam, de nem estem kétségbe. Megkóstoltam a színpadon Fekete Zsóka mangalicájából a Salt étterem séfje, Tóth Szilárd által elkészített rántott húst, ami isteni finom volt savanyított bodzás kovászos uborkával. Hiába volt életem egyik legjobb rántott husija, itthon továbbra is hagyományos módon fogjuk elkészíteni.
A fesztiválon a legjobban a 101 bisztróban vásárolt rákos bao ízlett, ami ízében is nagyon izgalmas volt, és a 101 bisztróhoz kellemes emlékek fűznek, ami biztos hozzátesz egy gasztroélmény tökéletesítéséhez.
Sajnos a desszertek terén nem voltam biztos a dolgomban, így kihagytam pár olyan cukrászdát, amit már bánok, de majd jövőre.
Színpadi történetek
Szombat reggel a Ferdinánd bisztró ferdinánd készítő workshopján vettem részt. A ferdinánd egy alföldi kelt tésztás édesség, olyasmi mint a darázsfészek, de mégsem az. A workshopot a Ferdinánd bisztró tulajdonosa, a napi több mint 100 ferdinándot sütő Éva tartotta, és a nyújtás, ízesítés és cukorszórás között Mautner Zsófi kifaggatta Évát a kunmadarasi bisztró életéről, a ferdinánd történetéről, és tudomást szereztünk az alfoldszive.hu kampányról, melynek során minden évben nyolc étterem elkészíti a híres desszertjét, és ha az Alföld szíve tájékon járunk, akkor azokat érdemes megkóstolni.
A színpadon jobbnál jobb beszélgetéseket hallhattunk Mautner Zsófia és Jókuti András vezetésével. Részt vettem Ormós Gabriella előadásán, akit a kovász anyukájaként szoktak emlegetni, és a kenyerekről, lisztekről szóló történetét elhallgattam volna még órákig.
Szerettem a Fekete Zsókával, a fiatal mangalicatenyésztővel való beszélgetést is, és egyedülálló, hogy a 21. században fiatal nőként az állattenyésztés a szenvedélye. Azonosulni tudtam a magyar alapanyagokkal kapcsolatos gondolataihoz, és lelkesen mosolyogtam, és bólogattam, mikor Zsóka arról mesélt, hogy szalonnát szokott reggelizni: ez a nagyvárosi embereknek lehet, hogy szokatlan, de nálunk is rendszeres a sózott szalonna és a kolbászos kenyér.
Az Onyx Műhely női alkotóinak a színpadi előadása számomra nem evilági életérzést adott. Az Onyx étterem, mint Magyarország első kétcsillagos étterme az újranyitást idén szeptemberre tervezi, és teljesen a jövőbe tekintenek: a kiváló vacsora mellé egy futurisztikus élményt is kapnak a vendégek, a berendezés, és a menü tervezés is mind egy teljesen más világot teremt. Különleges, éteri, és utópisztikus. És a lányok elmondása alapján hiába különlegesek az ételek, a vacsorák fénypontja mindig a kenyértörés, mikor a vendégek egyszerre mennek a nagy asztal köré, és esznek pár falat vajas kenyeret: az étkezés közösségformáló ereje. És valljuk be, hogy egy jó vajaskenyérnek nincsen párja.
Az utolsó előadás, amit meghallgattam Katkó Kriszta (Alkimista Kulináris Műhely) és Kiss Zaida (Zincenco Lakásétterem) közös előadása volt, ahol finomfőzeléket készítettek. Mindketten kis létszámú éttermet visznek, míg Zaida Budapesten egy 15 fős lakáséttermet, a Zincencot, addig Kriszta Szegeden egy 16 fős boutique éttermet, az Alkimista Kulináris Műhelyet. A két szakácsnő hiába most találkozott először, nagyon gyorsan meglett az összhang egy impozáns finomfőzelék elkészítéséhez. Mindkét hölgy gyorsan belopta magát a szívembe, ahogy a főzés szeretetéről, a pályaelhagyásról, az alapanyagok és a vendégek tiszteletéről beszéltek. Tökéletes zárása volt az eseménynek.
Borokat, pezsgőket most nem kóstoltam, (a szegedi Borfesztiválról mentem a Gourmet Fesztiválra), de a Vinatus Pince a Vince standnál tartott borkóstolót, amit szintén nagy érdeklődés övezett.
Érzések, amiket magammal viszek
Szuper élmény volt megkóstolni a nívós éttermek és a kreatív szakácsok fogásait. Legjobb módja a kapcsolat építésnek, és új barátok szerzésének, akikkel a gasztronómia egy közös szeretetnyelv. A gasztronómia sokszínűsége, egyes falatok ízrobbanása, különleges ízek harmóniája.
Amit legfőképp magammal viszek az eseményekből: a női energiákat, a női pályaelhagyók történeteit: Ormós Gabriella, Ötvös Zsuzsanna, és Fekete Zóska történeteit, valamint Kiss Zaida és Katkó Krisztina, a Ferdinánd bisztró Évája, csodás női karakterek, nagyszerű ízek, női energiák, inspiráló történetek.
Itt az ideje a pályát elhagyni, és a gasztronómiában elhelyezkedni!
Utószó
Ha eljutottál idáig az oldalon, akkor elárulok pár utolsó gondolatot: ez az esemény nagyon elit gasztrofesztivál, ahol könnyen és gyorsan el lehet veszni a nagy nevek és a csillagok között. Nem egy pénztárca barát rendezvény, de még így is olcsóbb, mint eljárni egyes éttermekbe megkóstolni a menüt, és kideríteni, hogy tetszik-e a szakács stílusa. Míg napközben sok szakmai és érdekes emberrel találkoztam, addig este olyan társaságok érkeztek a rendezvényre, akik nem az ízeket, sokkal inkább a szórakozást keresve, árakat nem figyelve járták a fesztivált – és ezek a fizetőképes emberek tartják életben a magyar gasztronómiát.
