A tavaszt egy szuper gasztroirodalmi eseménnyel nyitottuk meg Szegeden a Stefánia Fiókkönyvtár-klubban: vendégem Szabolcs-Gyuris Éva privát séf volt, akinek saját szakácskönyvén túl (Fánki Főő; Ázsiai ízek) fordítóként is jelennek meg könyvei. A márciusi nap apropója a Vadvirágok könyvkiadónál megjelent Hugh Amano: Készítsünk Rament! c. képregényes szakácskönyv bemutatója volt, amit ramen kóstolás (szürcsölés) követetett.
A Funky Pho története
Szabolcs-Gyuris Éva szegedi származású, itt járta ki az egyetemet, és férjével való megismerkedését követően beutazta a világot. A legjobban az ázsiai kultúra lopta be magát a házaspár szívébe, és hazaérve vendéglátós tapasztalat nélkül megnyitották Budapesten a Funky Pho éttermet. Az étterem a vietnámi leveséről volt híres, és több rangos díjat is elnyert street food kategóriában, illetve nagyszerű kapcsolatokat hozott Éváéknak a gasztronómia világában. Sajnos a világjárvány ideje alatt az étterem bezárt, de a Fánkii Főő c. szakácskönyv megszületésével a hely szelleme tovább él. A könyvben személyes történeteken keresztül ismerhetjük meg Éváék utazásait, és recepteken keresztül az ázsiai konyhát.
Éva jelenleg a privát séfként dolgozik, és főként ázsiai ételek elkészítésére specializálódott. Eleinte a tervei között az szerepelt, hogy családoknak főz hétköznapi ételeket, levéve a terhet a háziasszonyok válláról, de azt tapasztalta, hogy az emberek sokkal szívesebben tanulnak meg pho levest főzni vagy szushit készíteni. További vállalása még, hogy nagyobb társaságoknak, akár szülinapi eseményekre ázsiai ételsort készít.
Képregény a tányérodon
Szegedre, mint fordító és privát séf érkezett hozzánk. A Stefiben először beszélgettünk Évával a karrierjének az alakulásáról, majd egy pár szóban a japán kultúráról. Az esemény fő attrakciója a ramen leves szürcsölése volt: Japánban szabad, sőt ajánlatos szürcsölni a levest, mert a speciális ramen tészta szürcsölése közben hűtjük a forró folyadékot. A Vadvirágok kiadónál megjelent Készítsünk Rament! c. szakácskönyv érdekessége még, hogy képregény formájában íródott. A leves története és a receptek elkészítése színes és vidám rajzokkal van illusztrálva, és az embernek sokkal jobban kedve szottyan mindent elkészíteni, akár a sült szódabikarbónás tésztát is a különböző alapleveken túl. Évának könnyedén ment a receptkönyv fordítása, mert ismer minden ázsiai alapanyagot és trükköt. A szegedi résztvevők számára igazán autentikus módon főzte meg el a levest, feltétnek pedig a pácolt tojás mellé sok-sok zöldséggel készült. Nagyon jó hangulatban szürcsöltük a könyvek között a japán ételt, miközben a vendégek megosztották egymással japán élményeiket.
Kortárs japán irodalom
Igyekeztem az eseményre jobban beleásni magam a kortárs japán irodalomba, de elszámoltam magam, és nem jutottam a végére. Érdekes, hogy a japán irodalom bővelkedik képregényekben, amiket mangáknak hívnak. Alexa, a Stefi egyik könyvtárosa és az Anime könyvklub vezetője összekészített nekem pár könyvet, így neki köszönhetően olvastam egy képregényt is. Mr. Tan: Jizo c. képregénye (rajzolta: Mato) több szempontból is érdekes volt: egyrészt visszafele kellett haladni, másrészt egy gyerekkönyv volt, ami a halállal foglalkozik. A japán kultúrában sokkal bátrabban foglalkoznak a gyerekirodalomban az elmúlással és a gyásszal, ami a magyar ifjúsági irodalomban szokatlan.
A többi könyv pedig amit olvastam az estére, számomra egy kaptafára íródtak. Minden történetben találkozhatunk egy mágikus elemmel, ami lehet egy étel, vagy egy ital és visszatérő motívumokkal, mint pl. egy macskával. A főhősök állandóan a múltban vájkálnak, és egy régebbi kapcsolatot próbálnak helyre hozni vagy konfliktust feloldani. Aranyosak a történetek, de nekem ridegek a japán írók, nem elég romantikusak az ízlésemnek. Az alábbi könyvek voltak ebben a témában:
- Nacukava Szószuke: Rintaró
- Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
- Hisashi Kashiwai: A Kamogava Kifőzde
- Híragi Szanaka: Az elveszett emlékek lámpása
Továbbá a japán irodalomhoz tartozik Murakami Haruki, aki már igazán Nobel-díj esélyes, de a Svéd Akadémia valószínűleg azért nem ítélte neki (még) a díjat, mert a stílusa nem elég japán. Talán azért is tetszett nekem annyira a Miről beszélek mikor futásról beszélek? c. könyve, mert inkább nyugatias stílusban ír, nem pedig abban a hűvös japán modorban, ami nekem nem nyerte el a tetszésemet.
Ilyenkor persze mindig abban bízom, hogy csak rosszul sikerült könyveket választanom, és adok még esélyt a japán irodalomnak.
