A könyv, amire nem tudom azt mondani, hogy tetszett, mégis a lelkemig hatolt.
A főszereplőt – a 40 éves gyermektelen nő – ,akivel nem tudok azonosulni, mégis a szívembe zártam.
A történet, hogy egy nő mit meg nem tesz, hogy legyen gyermeke, megviselt. És ráébresztett, milyen szerencsés vagyok.
A könyv nagyon jókor talált rám: nyári szünet vége, amikor a gyerekeimtől lassan a falra mászok, de annyira szeretem és imádom őket, hogy nem tudom nélkülük elképzelni az életemet. Marie Aubert könyve betekintést enged egy magányos nő életébe, aki egyedül fekszik és kel, és mindenáron kisbabát szeretne. Ráébredtem, hogy inkább legyek idegbeteg és kialvatlan a gyerekeimtől, mint hogy ilyen szinten magányos és kétségbeesett legyek.
Ha van gyereked, olvasd el, adj hálát értük, majd gondold végig, mit érezhetnek a gyermektelen barátaid.
Ha nincs gyereked, olvasd el, hogy mások hogyan élik meg. Nem vagy egyedül.
