Amikor megragad egy könyv, akár a története vagy a hangulata, esetleg beleszeretek az író stílusába, akkor a könyv becsukását követően szeretem, ha még egy kicsit velem marad a történet. Ilyenkor böngészek a neten az író vagy a regény után, és sajnos egy párszor megbántam már, hogy kíváncsiságom határtalan. Csalódott leszek, mikor elolvasom a regény háttértörténetét, vagy az utóéletét, illetve számos alkalommal az író személyében találok kivetnivalót. Hoztam pár ilyen könyvet és írót.
Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak
A legnagyobb csalódást ez a történet okozta. Imádtam ezt a regényt, még 2016 környékén olvastam, és annyira szerettem, hogy oldalakat fotóztam és idézeteket írtam ki belőle. A történet szerint az írónőt, Marlo Morgant Ausztráliában az őslakosok „elrabolják”, és kezdetét veszi egy izgalmas kaland, amely során a főhősnő átvonul az aboriginálokkal a korántsem veszélytelen ausztrál sivatagon, hogy ő legyen az a személy, aki elmeséli a történetüket a nagyvilágnak. A történet bemutatja az őslakosok életét, a törzsön belüli hierarchiát, a hiedelmeket, és az egész regényt átszővi egy varázslatos spiritualitás, ami teljesen magával ragadott, és az Ausztrália c. filmre emlékeztetett.
Amikor másodjára is kezembe vettem a könyvet, mert újra át akartam élni azokat a természetközeli érzéseket, utána olvastam a történetnek. Kár volt.
A regénnyel az írónő hatalmas sikerre tett szert, és Hollywoodtól is szerződést kapott, a főszerepre Meryl Streepet szerződtették le. Viszont amikor az aboriginálok fülébe jutott az írónő története, felháborodva vitték hírét az igazuknak: ez a nő soha egy percet sem élt közöttük, semmi sem valós abból, ami a könyvben szerepel. Az aboroginálok nem állnak a kihalás szélén, és nincs szükségük egy középosztálybeli amerikai fehér nőre, akinek nagyzási hóbortja van, hogy megvédje őket. Annyira bedühödtek az ausztrál őslakosok, hogy még Hollywoodba is elmentek, és balhét csaptak, hogy a film ne valósuljon meg.
Nagyon csalódott lettem, mert azt éreztem, hogy engem palira vettek. Hittem az írónőnek, hittem a történetben, és közben pedig egy nagy hazugság volt az egész. Persze attól még a könyv egy izgalmas regény, és spirituális szempontból is megállja a helyét, csak az a gond, hogy a regény igaz történetnek lett eladva, nem egy fikciónak. Az „igaz történet” cetli miatt többen vásárolták a példányokat, majd amikor már az írónő jól megszedte magát, akkor leszedték a cetlit, hogy hoppá, ez csak egy izgalmas kalandregény (és a botrány is egy jó kis reklám volt a regénynek.)
Forrás: https://marlomorgan.wordpress.com/
Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek
Szintén az egyik kedvenc könyvem, többször is kiolvastam már. Mikor legutóbb kiolvastam, kikölcsönöztem a könyvtárból a következő részét, a Hűség c. könyvet. Az első részben az írónő Elizabeth Gilbert beutazza a világot, hogy rátaláljon a belső békéjére, és megvalósítsa az álmát. Majd Indonéziában, az utolsó állomáson a szerelem is rátalál Felipe (igazi nevén: Jose Nunes) személyében. A Hűség c. könyv állítólag a házasságuk és a párkapcsolatukról szól. Nem tudom pontosan, mert nem olvastam el: itt is elkövettem azt a hibát, hogy utána olvastam: hogy van manapság Elizabeth Gilbert.
Elvált, már nincs együtt Felipével, mert leszbikus lett, szerelmes lett egy nőbe, aki sajnos már elhunyt. Nincs azzal problémám, hogy rájött, hogy a nőket szereti, de emiatt a Hűség c. könyvet eszembe sem jut elolvasni, mert ezek szerint a hűsége nem tartott sokáig. Megértem, ha valaki nem tud tartósan párkapcsolatban maradni (ugye az Ízek, imák, szerelmek c. könyv is egy válással kezdődik, és a történet közepén is megismerünk egy nem működő kapcsolatot), de akkor lehet nem kellett volna egy könyvet „hűség” címmel megírnia.
Forrás: https://www.evamagazin.hu/tarsadalom/elizabeth-gilbert-rayya-elias
Neil Gailman: Csillagpor
Neil Gailman igazi irodalmi legenda. Habár én csak a Csillagport olvastam tőle, és igaz, hogy a filmet jobban szerettem, de azért tervben volt még pár könyvének az elolvasása. Csak volt. Nemrégiben napvilágot látott, hogy olyan botrányba keveredett, ami után a szakma is elítélte, és számos olvasóját elveszítette. Neil Gailmant 8 nő szexuális erőszakkal vádolta, és a bíróság az írót az adott vádban bűnösnek talált. Ezek után számomra morális kérdéssé vált, hogy nem támogatom a karrierjét, és nem vagyok rá kíváncsi.
Forrás: https://wmn.hu/wmn-life/64090-neil-gaiman-szexualis-eroszak-vadak
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Arthur Golden amerikai író nevéhez fűződik a regény, amely egy japán történetet mutat be: egy gésa életét ismerhetjük meg, egészen kislány korától kezdve. A történet során betekintést nyerünk a gésák nevelésébe, és minden egyes titokra fény derül: milyen életet élnek a japán örömlányok. A történet a megjelenését követően igen nagy port kavart, mert a gésa a történetért cserébe névtelenséget kért az írótól, amit Arthur figyelmen kívül hagyott: a köszönetnyilvánításban is név szerinti említi Ivaszaki Minekot. A gésa a könyv megjelenését követően számos halálos fenyegetést kapott, hiszen a gésák halálukig kötelesek megőrizni minden szakmai tudásukat. Ivaszaki beperelte Arthurt, és végül peren kívül egyeztek meg olyan nagy összegben, hogy a gésa új életet tudott kezdeni. És megírta a saját történetét, A gésák gésája címmel.
A másik könyvhöz tartozó érdekesség pedig, hogy a regény megfilmesítésekor (ami több Oscar-díjat is bezsebelt) a szereplők nagyrésze – így a főszereplő is – japán helyett kínai volt. Emiatt Kínában le sem vetítették a filmet.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Egy_g%C3%A9sa_eml%C3%A9kiratai_(reg%C3%A9ny)
Számomra ezek mind morális kérdések. Egy regény egy adott személyhez kapcsolódik, az ő életét támogatom, ha megvásárolom a könyvét. Az ő gondolatait, szemléletét, és érzéseit tartom a kezemben. Ilyen információk birtokbán nehezemre esik nem elvonatkoztatni az írótól, és csak a regényre fókuszálni. Kíváncsi vagyok, Te mit gondolsz erről: Írd meg itt hozzászólásban, vagy keress fel az instagram oldalamon, és beszélgessünk róla.
