Bécs, ahol egyetemi éveimből egyet eltöltöttem, ahol életem első félmaratonját lefutottam, és ahova bármikor kérdés nélkül kiköltöznék. A kedvenc nagyvárosom, gyönyörű épületekkel, amik a történelmet mesélik. Az utcák tiszták, az emberek kedvesek, az ételek isteniek.
2011-2012 őszi és tavaszi szemeszterében éltem Bécsben. Kollégiumban laktam, jogi karra jártam, sokat nem tanultam, annál többet sétáltam és barátkoztam. És faltam az édességeket. Akkoriban az újhullámos kávézók és modern francia cukrászdák még nem árasztották el az utcákat, külföldi és magyar barátaimmal mindig az Aida cukrászdában találkoztunk. A szerény ösztöndíjból nem engedhettem meg magamnak, hogy minden másnap wienerschnitzelt ebédeljek, akkoriban kezdtem el főzni. Manapság minden bécsi látogatás előtt komoly kutatómunkát végzek, hol érdemes kávézni, ebédelni és vacsorázni.
Egy szombati napon utaztunk Rolival Bécsbe, a lányokat otthon hagytuk. Másnap volt a 40. Vienna City Marathon, ahol félmaratont futottunk. Az utazás előtt kinéztem pár helyet, ahol terveim szerint majd kávézgatunk, és egyik cukrászdából a másikba ülünk. Természetesen nem így lett. A szombati napunkat főleg a várakozás jellemezte: reggel várnunk kellett az indulással, mire megérkezett a segítség, utána az Expon kellett várakozni, ahol a másnapi versenyre a rajtszámokat vettük fel, majd a szálláson is megvárakoztattak. 15 óra után érkeztünk a belvárosba, és lemondtam a kávéról az esti nyugodt alvás érdekében. Illetve elengedtem a sok lementett címet is. Majd legközelebb.
Első utunk a jól megszokott Würstelstand-hoz vezetett a Kärntner Strassen, ahol jóízűen megettünk egy Käsekrainer hotdogot – azaz sajtos sültkolbásszal töltött hotdogot. Na ezt ettem én rántott hús helyett az egyetemi éveim alatt. Természetesen a ketchup-majonéz kombóval stílusosan leettem magam, de ez nem szegte kedvünket, mentünk tovább. A kis utcákon sétálgattunk, elkerülve az embertelen tömeget a főutcán. (Értsd: a Loius Vuitton, Gucci és egyéb luxusmárka üzletek előtt sorban állás volt.)
Mi a ruhaüzletek helyett egy pékségbe tértünk be, ahol már korábbi kirándulásunk során is szívesen vettünk kenyeret, Joseph Brot. Szeretem az osztrákok savanykás és fűszeres ízvilágú barna kenyerét. Vettünk egy kilógrammot 8,40 euroért. Minden morzsáját meg fogom enni.
Szép tavaszi napunk volt, és csak sétáltunk, söröztünk, nézelődtünk, beszélgettünk, anélkül, hogy a gyerekek megzavartak volna minket. Benéztünk a Shakespeare and Company könyvesboltba, ahol a polcok roskadoznak a régi és új kiadású könyvektől, minden gyönyörű kötetet megfogdostam és megszagoltam, de végül üres kézzel távoztam. Az élményt vittem magammal.
Majd a nap végén egyetlen dologhoz ragaszkodtunk: pizza (verseny előtti kötelező szénhidrát-töltés.) Elsétáltunk a kinézett pizzériához, ahol asztalfoglalás hiányában nem tudtak kiszolgálni. A közelben kerestünk egy másik pizzériát: egy piactér, a Karmelitermarkt sarkában nagyon hangulatos helyet találtunk: Pizza Quartier, ahol az asztalokon vékonytésztájú olasz pizzák kacsintottak ránk. Leültünk, majd mikor a rendelést leadtuk, tájékoztattak, hogy a pizzára egy órát kell várni, sok a vendég. A napunk része volt a várakozás, nem okozott gondot. Hogy gyorsabban teljen az idő, előételként bivalymozzarellát rendeltünk házi kenyérrel (csak a kenyérre szintén várni kellett.) Hatalmas káosz volt az étteremben, a pincérek elcsúsztak a rendelésekkel, már a tulaj is segített leszedni az asztalokat. A kemencében pörgött a munka, a pizzák hármasával sültek, de a személyzet nem győzte. A szakács kidobott egy pizzát, mert nem engedte a pincérnek a kihűlt pizzát felszolgálni. A végén ugyan megérte a pizzára várni, hiszen isteni finom volt, viszont egy kicsit rossz szájízzel jöttünk el a helyről a személyzet miatt.
Végül süteményt nem ettünk Bécsben, vasárnap a futás után véletlen pont egy Aida-ba sikerült beülni, megpihenni, jegeskávézni, és onnan hoztunk haza pár szelet süteményt. Kicsit csalódott voltam az ízekben, emlékeimben sokkal finomabbak voltak a sütemények. De lehet az a baj, hogy itthon, egyedül ettem meg a finomságokat, nem pedig ott, az impozáns környezetben, és kellemes társaságban.
