Mielőtt még a kezembe fogtam volna a könyvet vagy elolvastam volna a fülszöveget, tudtam, hogy jó lesz. Hogy honnan? Puskás Ágotával a könyv megjelenésekor követni kezdtük egymást az Instagrammon, és a sztorikban elkapott életmorzsákból tudtuk, hogy egy hullámhosszon vagyunk. És tudtam, hogy egy olyan fiatal lány, aki szeret futni, kávézni és olvasni, csak jó könyvet írhat. Így kérdés nélkül elvállaltam Ágota felkérést a budapesti könyvbemutató moderálására.
Könyvbemutató a Fotelbárban
Ágota első és nem utolsó könyvbemutatójára egy nagyon zord novemberi napon került sor a Dürerkert Fotelbárjában. A beszélgetésre sok barát, könyvmoly és érdeklődő összegyűlt, és hallgatták Ágotát, hogy hogyan lett szabadúszó grafikus munkája mellett szabadúszó író. A könyv megszületésén túl elmesélte, hogy sok könyvkiadó válaszra sem méltatta a megkeresését, és a magánkiadásban Borsos Bence (Booxpert alapítója) mellett milyen segítségre lelt. A kiadók bánhatják az érdektelen viselkedésüket, mert november végén érkezett meg a nyomdából újabb 1000 példány a magánkiadású regényből.
Az este vidám és önfeledt hangulatban telt, ahol a nézők is belefolytak a történetekbe – hiszen Ágota az életből, a környezetéből és a barátaiból gyúrt össze egy világot Rozinak, a Budapesten élő fiatal és vidéki főhősnek.
A könyvbemutató során szóba kerültek azok a regények is, amelyek ihletforrásként szolgáltak a könyv megírása közben. A fiatal írónő elárulta, hogy Tisza Kata és Sally Rooney művei nagy hatással voltak rá. Emellett Ágota megosztotta velünk, hogy saját regényében említést tesz néhány olyan örök klasszikusról, amelyek számára az újraolvasások alkalmával különösen sokat jelentenek, például Anna Frank naplója és Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című műve. Ha tehetné, Karinthyval szívesen leülne egy beszélgetésre is.
Hogy bírod – kérdőjel nélkül
Érdekes úgy könyvajánlót írni, hogy nem csak elolvastam, de az írónőjével többször is kiveséztük a történetet. A könyv témáját nehéz egy-egy mondatban megragadni, – ezzel gondban volt Ágota is a fülszöveg megírásakor. Úgy érzem, hogy mindenkinek másról szól a könyv, és az a téma ragadja meg a gondolatait, ami jelenleg a leginkább foglalkoztatja. Gyászfeldolgozás, mentális problémák, önelfogadás, bántalmazó kapcsolat, generációs problémák, beteg családtag melletti teljes élet…
Sokszor tudtam kapcsolódni a történet főszereplőjéhez, Rozihoz, és átéreztem, amikor nem merte megengedni magának a rossz gondolatokat, a csalódottságot és az elveszettség érzését. Végigkísértem Rozit ezen a hullámvasúton, hogy mások előtt boldognak és vidámnak KELL lennie, miközben a zárt ajtók mögött pánikrohamokkal és önmarcangoló gondolatokkal küzd. Szurkoltam neki, hogy találja meg a békét és a boldogságot a mindennapokban. És hogy kibírja. Mert tényleg néha csak annyit mondhatunk, hogy nem értem “hogy bírod.”
Fotó: Illés-Regele Tünde
