Egy igazi hedonista hely a Rumour szerintem, ahol minden a gyönyörről és az élvezetekről szól.
Rácz Jenő
Szeretném Veletek megosztani Rácz Jenő éttermében, a Rumourban eltöltött esténk élményét, ahova a barátnőink hívtak meg szülinapozni.
Rácz Jenőről mindaddig nem sokat tudtam, amíg meg nem hallgattam Szauer Judit (insta: @gasztro_pr Judit) instagram live beszélgetését (a beszélgetésért: katt ide ) . Az interjúban sok érdekes témát érintettek, mint pl. a vendéglátásban a humánerőforrás hiánya, a magyar alapanyagok iránti tisztelet, a gasztrocelebritás előnye és hátránya. És persze az étteremről is sok szó esett, annak koncepciójáról, és az ételekről. A legjobban Rácz Jenő jövőbeli terve fogott meg: egy vegetáriánus fine dining étterem. Mert ugye jól elkészített húst már mindenki evett, de a mai világban a zöldségek, és a fenntarthatóság élik a forradalmukat.
Pont az interjú meghallgatása utáni héten, januárban egy kedves barátnőnk előállt a tervvel, hogy nővéremmel a szülinapunkat – ami majdnem egy napra esik márciusban – egy 11 fogásos vacsorával ünnepeljük meg Budapesten. Már aznap le is foglalta a helyeket, azaz 2 hónappal az esemény előtt, hogy biztos beférjünk a maximum 21 férőhelyes étterembe. Izgatottan vártam ezt a gasztronómiai kirándulást.
“Chef’s table” koncepció, amely szerint a vendégek a konyhát körbeülve étkeznek. Interakítv élmény, ahol a résztvevők szemtanúi az egyes fogások elkészítésének. A vendégek és a séfek közötti közvetlen kapcsolatnak köszönhetően a stílus kötetlen, szinte baráti.
Az étterem max. kapacitása 21 vendég, akik egy nagy asztalt ülnek félkörbe. Onnan rá lehet látni a konyhára, ahol készítik, és tálalják a különleges ételeket. Hátunk mögött hatalmas vörös függönyök, az utcáról nem lehet belátni, a falakon kortárs alkotások, és a zene, a hangulat hibátlan. A pincérek minden egyes felszolgálás előtt mint egy színházi előadásként mesélnek az ételekről: milyen rétegek és alapanyagok várnak ránk, és amíg én úgy gondoltam, hogy minden ízt külön-külön kóstolok meg, azt jvasolták, hogy egyszerre kapjunk be egy falatot, amiben minden réteg, íz, elem benne van. És milyen remek javaslat volt: ízbomba robbant a szánkban, tökéletes harmónia, megkomponált falatok.
Mindegyik étel minden érzékre hatott nem csak az ízlelésre, szaglásra, de a szemre is – főleg az első fogás, ami olyan színes és gyönyörű volt, mint egy festmény – a Cékla 50 árnyalata.
Minden egyes fogás valami különlegesség volt, mégis olyan egyszerű alapanyagokból, mint pl. a kovászos uborka, amiből sorbet készült – a sorbetet zöldfűszerekkel akként tálalták, hogy folyékony hidrogénnel leöntötték őket, amiktől a levelek megfagytak, és mozsárban összezúzták őket, és még fagyosan helyezték a sorbetre. Látványos volt, és isteni finom. És ez “csak” egy kis frissítő volt két fogás között.
Nem igazán vagyok oda a gombákért, főleg az erőteljes ízűeket nem szeretem, de azon az estén több fogásban – talán kettőben is – gomba volt az egyik fő alkotóelem. Picit tartottam tőle, de végül az utolsó falatig megettem, nagyon finoman voltak elkészítve, az ételt egyáltalán nem nyomta el az erőteljes gombaíz. Annyira nyitott voltam, hogy a tésztaételre még szarvasgombát is kértem – pedig azt az alapanyagot tényleg nem szeretem. Örülök, hogy ha nem is a teljes adag szarvasgombát, de egy keveset kértem, mert isteni volt a fogás így. Ha lehagytam volna arról a házi cérnametéltről, hiányzott volna egy plusz ízélmény. Nemhiába, minden étel tökéletes harmóniában van.
És a desszertek! Több is volt, de a kedvencem egyszerűen csak “Citrus: bodzavirág méz, mugicha sorbet, krémsajt, sumak”: alul egy krémes réteg, felette ropogós mézes ostya, majd hideg fagyi, és robbanós cukorka a tetején. Imádtam!
Rácz Jenő általában az étteremben szokott tartózkodni az esti vacsorák során, de aznap volt a Bocuse d’or 2022 rendezvény döntője, ahol zsűrizett. Ám a mellettünk ülő évfordulót ünneplő pár hiányolta a társaságát. A pincérek jelezték ezt a séfnek, aki a zsűrizés után gyors benézett az étterembe. Ez egy nagyon szimpatikus gesztus volt tőle, mi is elcsíptük pár szóra, fotóra, és tőle tudtuk meg, hogy milyen szép eredményt ért el a magyar csapat a nemzetközi gasztronómiai versenyen.
(Sokat gondolkoztam, hogy szót ejtsek – e mellettem ülő párról, de csak nem bírom magamban tartani. Először csak azt vettem észre, hogy a feleség mintha hozzá sem érne az ételekhez, és úgy küldi vissza a tányérokat. Már a pincér sem bírta szó nélkül, megkérdezte, hogy ennyire nem ízlik neki az étel. A válasza annyi volt, hogy finomak, csak nem szokott vacsorázni. Mindegyikbe belekóstolt, és ennyi. A házassági évfordulójukra hozta el a férje, és számukra inkább a szenzáció hajhász videók és posztok voltak fontosak, illetve, hogy Rácz Jenő személye jelen legyen. Én úgy gondolom, hogy nem a séf személyes jelenléte fontos egy ilyen étteremben, hanem hogy mit at ád az ételein keresztül. Minden egyes falatban benne van a személyisége, a kreativitása, és az újítása. A legtöbb esetben nem a szakács személye a mérvadó, hanem a tehetsége. A showra ott vannak a pincérek.)
Jóllakottan, teli hassal távoztunk az étteremből, nem éreztük azt, hogy csak pici falatokat ettünk, és éhesek maradtunk volna.
Ami nagyon szimpatikus volt még a helyben, hogy kérdésemre azt a választ kaptam, hogy a zöldségeket mind Magyarországról szerzik be (amit a séf a korábban említett interjúban is mondott). Hazafele a taxiban beszélgettünk az élményekről, és akkor döbbentünk rá, hogy alig volt húsos étel a fogások között: 13 fogásból 1 steak volt, egy kocsonya, egy máj, de a többi mind finomabbnál finomabb és különleges, de Magyarországon beszerezhető zöldség volt! Imádom a magyar gasztronómiát!
