Egy hideg januári napon Budapestre mentünk Jókuti András Világevő Gastroworkshopjára, ahol az előadást egyrészt Molnár Márk séffel való beszélgetés, másrészt egy könnyű Michlen-csillagos ebéd tette teljessé, és nem hétköznapi élménnyé.
Costes Downtown
Costes Downtown a Costes csoport tagja, olyan éttermek mellett, mint a Costes, a Rumour, és a Costes Izakaya. A Costes Downtown élén Molnár Márk séf áll, akinek kalandos életéről itt olvasattok: dininggiude.hu.
A Cotes Downtown az impozáns Prestige Hotel mellett található, télen a szálloda hatalmas főbejáratán keresztül léphetünk be az étterembe, ami már eleve megad egy exkluzivitást a hely hangulatának. A személyzet kedves, professzionális.
Az ételek isteniek. Nagyvonalakban ennyit érdemes róluk tudni. Egy könnyű háromfogásos ebéd járt a workshop mellé, amit kiegészített az amuse és leköszönő falatokként pár bonbon.
Előétel – dödölle, koji-paprika, Gochujang. A dödölle krémes és ízletes volt, a mártás selymes és könnyeden paprikás.
Főétel – mangalica tarja steak, yuzu chimichurri, sült jalapeno. Itt különösen tetszett, hogy a húst fel lehetett ismerni, nem pedig kis falatkákba porciózták. Mégis a répa ízlett a legjobban: kis zsenge friss roppanós kellően vajas.
A desszert megosztó volt: karfiol, fehércsokoládé, tonik hó. A karfiol és tonik párosítása nem nyerte el mindenkinek a tetszését, például nekem sem (aki azt vallja, hogy nincs rossz desszert), de sokat mentett a helyzeten a fehércsoki mousse.
A bonbonokat élményekkel telve az autópályán ettük meg, és méretük ellenére igazi ízbombák voltak – mint az amuse, így téve kerek egésszé az ebédet.
Jókuti András gasztroworkshop
Egy ideje követem Jókuti András, világevő világjárását, aki a Michlen-csillagos éttermek, és a top kategóriás helyek felkutatásának szenteli az életét – erről szóló blogja a vilagevo.hu. (Igaz, mostanában kevesebb poszt születik a blog neve alatt, de András is elkezdte használni a Substack hírlevél portált, ami szerintem egy nagyon izgalmas, informatív, és hirdetéstől mentes “hírportál”. Érdemes feliratkozni. )
A Világevő blog olvasása közben mindig azt éreztem, hogy a fine dining távol áll tőlem. Szeretek jókat enni, de túl elitnek, és sznobnak éreztem hasonló helyekre eljárni.
Amikor András előadásának hallgatása közben döbbentem rá, hogy a fine dining több, mint egy kisujjal feltartott ezüst étkészlettel és porcelán tányéron elfogyasztott túlárazott vacsora. Sokkal nyitottabb lettem erre a világra, hiszen tele van izgalmas sztorikkal és nem hétköznapi személyiségekkel.
A workshop ideje alatt nem csak Jókuti Andrástól lehetett kérdezni, de meghívta Molnár Márkot, a Costes Dowtown séfjét, aki 20 év után tért vissza Magyarországra. Nagyom örültem, hogy ő volt a meglepetés vendég, mert Márk munkásságáról, és izgalmas külföldi életéről már sokat olvastam (pl. András oldalán is.) Nagyon tetszett Márk filozófiája: egy étteremben is fontos, hogy tudjuk mit honnan szerzünk be, milyen állatokat eszünk, a növények milyen talajból származnak. Már több étterem tulajdonos és séf szájából hallottam ezt a koncepciót, ami más országokban könnyen és egyszerűen működik, de itthon nem.
A workshop része volt a fent említett ebéd, ahol nagyszerű beszélgetések alakultak ki a gasztronómiáról, utazásról, otthoni főzésről.
Ha érdekel a minőségi, elit gasztronómia, akkor javaslom a következő workshopon való részvételt, vagy egy finom ebédet/vacsorát a Costes Downtown étteremben.
