Főzésről írni majdnem annyira jó, mint főzni. Főzésről olvasni majdnem annyira jó, mint enni.
Ez az egy mondat elmondja, hogy mennyire imádom a könyvet. Viszont egy hatalmas hibát elkövettem: mindig este lefekvés előtt olvastam, és a receptek, a körülírt ízek, annyira meghozták az étvágyamat, hogy korgó gyomorral aludtam el, és mindenféle vaslábasban sült ételekkel álmodtam: kenyér, kacsa, sültkrumpli. Hogy csak a leglényegesebbről beszéljek.
Amit a vaslábasban nem lehet megfőzni, az nem is étel, az csak szemfényvesztés.
Magamének éreztem szinte az összes történetet. Szeletelés, főzőcskézés közben nekem is mindig ezer fele járnak a gondolataim: bejárom a múltat, a jövőt és álmodozok egy szakácsműsorról, a kezem alatt pedig a családnak tésztába csomagolt szeretet készül. Azzal is tudtam azonosulni, hogy milyen jó érzéssel tölt el, mikor kel a tészta, és belesek a konyharuha alá, vagy mikor a hűtőben várakozik egy finoman pácolt hús.
Az első pár oldal a kovászé. Egy elhivatott házipék szeretője. Már az első este után kora reggel, mikor még a család aludt, bedagasztottam a könyvben szereplő első jolyjoker receptet, amiből lehet pizza, bagett vagy foccacia. Nálunk focaccia lett, de bizonytalanul álltam a megkelt kovászos tészta mellett, és nem lett finom. Rágörcsöltem, nagyon akartam, elbuktam. Úgy érdemes a könyvből főzni, hogy már van egy kis tapasztalatunk. Kezdő szakácsoknak nem javaslom, mert sok benne az elkalandozás és az érzésből főzés. Ahogy az általában lenni szokott. Második próbálkozásra minden sikerült.
Ráadásul a kenyérrúd a kenyérsütés trójai falova, becsempészi ugyanis a hűtőszekrényünkbe a hidegen kelt tésztát, amiből aztán bármikor támadhat kenyérrúd, fokhagymás masni, focaccia, pizza, de még ciabatta is. A kenyérrúd egy minipékség ígérete, sokféle friss kenyér öröme.
Oldalakat tudnék teleírni a könyv előnyeiről, (hátrányáról annyit hogy megéhezel olvasás közben), de egyrészt nem akarok mindent elárulni a könyvről, másrészt inkább megyek sütök valamit.
De a végén álljon itt a könyvből a kedvenc részem, amit este 10-kor is lelkesen olvasok fel a páromnak, és amivel úgy letámadtam Dragomán Györgyöt egy novemberi NIOK napon, hogy szóhoz sem jutott. Csak annyit tett, hogy kacsacombbal együtt dedikálta a könyvet. Egy részlet a könyvből a konfitált kacsacombról, szigorúan vaslábasban:
Ha minden jól ment éjszaka, megtörtént az átlényegülés, a csontokról kicsit felcsúszott a hús, a zsír áttetsző és aranyszínű, a felszínén kevés barnára sül pecsenyezsír úszik. Ilyenkor én nem szoktam kibírni, gyorsan csinálok egy szép szelet pirítóst, bedörzsölöm fokhagymával, aztán egy villával ügyesen a zsír felszínéhez érintem, hogy magába szívja azt a barnára sült, mély ízű zsírt. (…) Ez a szakács ajándéka (…)
A könyv 2020-ban jelent meg, a Magvető Könyvkiadó gondozásában.
