Az emlékek olyanok, mint az ételek, amiket megeszel. A részeddé válnak, akár emlékszel rájuk később, akár nem.
Csodálatos történet életről, szerelemről és az ételek varázsáról
Egy könnyed történetre számítottam, ahol az ízek csak egyszerű emlékeket hoznak fel az emberekben, mint minálunk magyaroknál a nagymama almáspitéje, vagy az első pörkölt élménye. A vártnál kicsit komolyabb témákat feszegetnek a könyvben megjelenő történetek: házasság, veszteség, depresszió. A könyv egy több héten át tartó főzőkurzus köré épül, és az azon résztvevő személyek életéről, jellemfejlődéséről szól. Az elején mindenki félénk, senki sem mer fakanalat ragadni, ismeretlenek egymás számára, és nem is igazán tudják, mit keresnek egy ilyen nem hétköznapi főzőkurzuson, ahol már az első alkalommal egy izgő-mozgó homárból kell ínycsiklandozó fogást készíteni. Később, ahogy a főzőtudományuk kibonatkozik, úgy tárul a szemünk elé az életük kesze-kuszasága is. Illatokon, ízeken át repít a könyv, miközben valamelyik szereplő életében mi is magunkra, és az életünk kételyeire találunk: jól választottam párt, biztos ez a nekem való munka, megegyem még azt az utolsó kocka csokit?
Kellemes könyv, de nem olyan könnyed mint első olvasásra tűnik. Nagyon szép a szóhasználat a könyvben, a szavak szinte mind az 5 érzékünkre hatnak. Ha a könyvre gondolok, szinte érzem a konyhában terjedő illatokat, és látom a szereplők fejlődését – nem csak a főzőkurzuson, de az életükben is.