Egy nap beugrottam Lizhez, aki éppen a kajszibarackos tarte-okkal teli rekeszeket pakolta. Ahogy a délutáni nyári napfény megcsillant a kajszival töltött sütemények enyhén karamellizált felületén, a látványtól elállt a lélegzetem. Abban a varázslatos képben minden benne volt, amit az evés és az élet öröméről el lehet mondani.
Előszó – Alice Waters
Amikor először a kezembe került a Tartine c. receptkönyv, az újhullámos vidéki pékségek jutottak eszembe: Szegeden az Emmarozs, és Pécsett a Morzsa. Mindkét helyen ínycsiklandozóan sorakoznak a pultban a kovászos édes és sós péksütemények, mintha csak mutatóba a könyv képeiről kerültek volna oda. Mikor jólakottan, mosolyogva távozok, akkor nem csak egy frissen sült kovászos kenyeret hozok el magammal, de elhozom a hajamban és a ruhámban a pékségben terjedő vajas tészta illatát is. És mikor kinyitom a Tartine könyvet, pontosan ezt az illatot érzem a lapok között megbújni.
A könyvben a képek teljesen elvarázsoltak, és rögtön beleszerettem. Az ínycsiklandozó fotókon, és a nem mindennapi recepteken túl a könyv tele van hasznos tippekkel, hogyan tud egy egyszerű háziasszony különleges kovászos péksüteményeket, és cukrászokat megszégyenítő desszerteket az asztalra varázsolni.
Igen ám, viszont a hozzávalók sajnos nem egy átlagos magyar háztartáshoz vannak igazítva. Az ujjaimban éreztem, hogy sütnöm kell ebből a könyvből egy finomságot, de szinte minden süteményhez hiányzott valami apróság, egy különleges lisztfajta vagy hagyományos cukor helyett nádcukrot vagy barnacukrot javasolt a recept. Szóval mielőtt nekiálltam volna sütni, alaposan szétnéztem a spájzban, nincs e valahol megbújva egy bontatlan rétesliszt, amit az első országos karantén elején véletlen búzaliszt helyett vásároltunk volna. Nem volt, úgyhogy kiválasztottam egy receptet, és elmentem bevásárolni hozzá.
Az első kipróbált recept a mandulás-citromos gyümölcskenyér volt (183-184.o.) Többször elolvastam a receptet a külön fülben lévő kis tippel együtt, mielőtt nekiálltam volna a tészta kikeverésének, mert egy kicsit sokkaltam a mandulavaj árát és mennyiségét a sütiben – ,ezért a biztos sikerre gyúrtam. Kimértem minden alapanyagot külön tálkába, és keverés-kavarás közben nagyon alaposan követtem a receptet, egy kicsit talán rá is voltam feszülve. Nem volt annyira bonyolult a recept, mint amilyennek elsőnek tűnt, nagyon gyorsan ki lehetett kavarni, és ment is be a sütőbe. A tetejére pedig került egy citromos cukormáz, ami nekem lefolyt, nem úgy nézett ki mint a képen – hiába követtem az utasításokat. Viszont a folyós máz az ízélményen semmit sem változtatott: isteni finom lett a puha tészta, az egész mák szemek ropogóssága, és a savanykás tető, ami kerekké tette a desszertet. Nem bántam meg, hogy ezt a receptet választottam a könyvből, mert sikerélménnyel zártam a sütést, és amikor ránéztem a könyvre, a vajas tészta illatán túl már éreztem a számban a gyümölcskenyér ízét is.
Elárulom, hogy akkor könyvtárból volt meg nekem a Tartine, és olyan kellemes emlékek fűztek hozzá, hogy egy hónapra rá ismét kikölcsönöztem: ha most nem is lesz alkalmam sütni a könyvből, akkor is léleksimogatásnak kellemes a lapozgatása és ha ebéd után nyitom ki a könyvet, a képek lesznek a desszert. Már egy párszor belelapoztam a könyvbe, amikor megnéztem, hogy a könyvhöz rögzített könyvjelző, mit jelöl: a mandulás-citromos gyümölcskenyeret. Több sem kellett, elszaladtam egy újabb üveg mandulavajért, és délután már el is készítettem a süteményt: nagyon lazán álltam a sütéshez, baromi egyszerűen ki tudtam keverni a tészát, de a cukormáz megint nem sikerült. Viszont ez is pont ugyanolyan finom lett, mint az első változat: egyszerű gyümölcskenyér, mégis tartalmas, finom, könnyed ízvilág.
A kezdeti sikerélmények után kiválasztottam egy másik receptet is, és macaroont sütöttem. Ez lényegében tojásfehérje és kókuszreszelék, sok egyéb finomsággal (pl. narancshéj) ízesítve. Egyszerű recept, hatalmas ízorgia. Újabb sikeres sütés a könyvből.
(…) A Tartine filozófiája az, hogy süteményeink természetes formájukban, sallangmentesen jelenjenek meg; hogy minden, amit készítünk, a kiváló minőségű alapanyagok és a szakmai tudás iránti őszinte elkötelezettségünket tükrözze.
Összességében a Tartine lenyűgözött engem. Vannak receptek, amiket még csak olvasgatok, pl. a croissant, (kb. háromszor olvastam már azt az 5 oldalt, ami a francia péksüti készítetését taglalja), vagy a torták, de vannak olyanok, amiktől nem félek, és érdemesnek találom elkészíteni őket. Ha pedig nem sütni szeretnék, csak szemmel jóllakni, vagy ötleteket keresni, akkor nagyon jól esik lapozgatni. Azoknak, akik úgy szeretnek sütni, mint én, kötelező olvasmány.
U.i.: Az a hír járja, hogy a szülinapomra, azaz a mai napon kapok ebből is és a Tartine kenyér könyvből is egy saját példányt. Ha így lesz, akkor tortával is megpróbálkozom a könyvből.
