Az elmúlt időszakban sok melléfogásunk volt a szegedi éttermekben, így december elején biztosra mentünk, és Tatára utaztunk: a Malom és Kacsa étteremben Mautner Zsófia főzött Tóth Tivadar szakáccsal együtt. Mautner Zsófiának idén jelent meg a legújabb receptkönyve 21. század kiadónál A falusi konyhám címmel. Mint szakácskönyv-rajongó örülök, hogy átszeltük az országot egy olyan esemény miatt, ahol egy szakácskönyvből keltek életre a ételek.
A falusi konyhám
Mautner Zsófiának a tizenhetedik könyve A falusi konyhám c. receptkönyv, ami a kunmadarasi nagyszülői örökségét eleveníti meg: nemcsak az alföldi házban íródtak a receptek, készültek a csodálatos képek, hanem az alföldi hagyományos ételeket is bemutatja.
A receptkönyv színes, változatos, és az oldalakat sok érdekes helyi történet gazdagítja, mint pl. a karcagi fátyolüveg vagy az alföldi kamilla. A könyv a gasztroblogger kulináris örökségét foglalja keretbe: kezdődik a család csirkepörkölt receptjével, majd évszakokra bontva mutatja be a szezonális alapanyagokkal készült paraszti ételeket, és a záróakkord a ferdinánd. Alföldi lányként olvasva a könyvet sokszor elgondolkoztam, hogy ahány ház annyi szokás, ahány konyha, annyi elkészítési módja van pl. egy egyszerű főzeléknek is. Ami mégis meglepetés számomra, a ferdinánd (a kelt tésztás mazsolás édesség), amelyet az írónő az Alföld egyik ikonikus édességeként emleget, de hiába élek Szegeden (Dél-Alföldön), még egyszer sem kóstoltam ezt a finomságot. (Viszont jövőre első dolgom lesz kipróbálni a könyvben lévő receptet.)
A receptek egyszerű paraszti ételek, mégis egy kis csavarral megbolondíthatóak, hogy különleges ízvilágot adjanak. Így történt ez Tatán.
Vacsoraest
Igazi fúziós konyhát hozott össze a két szakács, hiszen az egyszerű ismert falusi ételeket egzotikus világfűszerekkel bolondították meg: a hurkával töltött rétestésztát a tetején lévő indiai köménymag tette különlegessé. A vadas levesben a marokkói citrom adta az exkluzivitást, majd a kacsacomb alatti rizsben a különböző mazsoláktól érezhettük magunkat külföldön, mégis az Öreg-tó mellett. A rizs pedig nem csak a mazsoláktól volt különleges, hanem maga a vadrizs is hozta a maga karakteres mogyorós ízvilágát – és az hazai volt, méghozzá Kunmadaras mellől, Kisújszállásról érkezett a tányérunkra. Desszertként panna cotta járt, amihez a tejbe fügefalevelet áztattak. Isteni ízkombináció volt, amit a málna savassága és a pisztácia ropogóssága tetézett. Az est ideje alatt Mautner Zsófia néha-néha felbukkant, és beszélt a könyvéről, az ételekről, majd a desszert után mindenkihez odament pár szót váltani. Nagyon tetszett ez a gesztus tőle, mert ebben a rohanó világban, és az év végi őrületben kedves dolog időt szánni egy finom vacsora elkészítésére, és a vendégekkel való beszélgetésre.
Az est folyamán az ételek mellé a Turay Családi Pincészet natúr borait kóstoltuk, és zárásként az étterem bartendere készített egy nagyon különleges koktélt, amire ő is napok óta készült (a képen egy másik koktél, a Malom Muse látható.) Alkoholtartalmát elnyomta a gazdag ízvilága, és a sok étel után jólesett a savassága.
Ez egy tökéletes vacsoraest volt, és miközben a könyvben megtaláltam a recepteket, a tányéron csodálhattam az alkotásokat. Ennél több nem is kell.
Tatai kirándulásunk búcsúzásaként másnap reggel visszatértünk egy gyors reggelire az étterembe, ami szintén nagyon ízletes volt, habár annak az összeállításában Mautner Zsófia már nem működött közre.
