A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jóllakhatik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden ínségest kielégít, hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa, gondolat-milliomos.
Kosztolányi Dezső
Kevés étel van a világon egy igazi magyar ember számára, ami nagyobb boldogságot és kielégülést okozhat, mint a frissen sült kenyér illata, és a langyos veknire kent vaj. Ropogós héj, puha, lukacsos belső. Szerintem több sem kell, és már mindenki érzi az ízét a szájában és az illatát az orrában, ami visszarepíti gyerekkorába a vidéken töltött nyarakat idézve, vagy mikor biciklivel elküldték a legkisebbet a sarki boltba. Ez a történet most arról szól, hogy lettem én is egy, a 10 millió magyar pék között.
A kovászos kenyértsütés elég régóta izgatta a fantáziámat, még a korona vírus előtt is próbálkoztam, kovászt is neveltem, de akkor még nem volt hozzá ilyen sok szakirodalom, és szakértő videó, mint 2020 márciusában – amikor mindenki elkezdett otthon Szabi a pék, Limara és – én személy szerint – Smuczer Hanna utasításai alapján kovászt nevelni, és isteni házi kovászos kenyeret sütni. Jöjjön is itt egy kép 2019 februárjából, amikor a legeslegelső kovászos kenyerem készült:
Majd egy év kihagyás után ismét belevágtam magam a kísérletezésbe, amihez az első igazi nagy löketet a 30. szülinapomra kapott dagasztógép adta, és hogy mindenki karanténba került a koronavírus miatt (ekkor 2020 márciusát írtunk – ha esetleg valaki elfelejtette volna…)
Ezt követően első lépésként lelkiismeretesen saját kovászt neveltem, és míg próbálkoztam a neten olvasottak alapján kenyeret sütni (akkor még a megfelelő kovászos könyv nem akadt a kezembe), a sok böngészés és barátokkal való egyeztetés során – mert ugye nem voltam egyedül ebben a komoly ügyben – rájöttem, hogy van a búzafinomliszt csomagolásán egy jelzés (betű, szám, BL 55), és hogy az mit is jelent (BL búzaliszt, 55 örlésű, azaz finomliszt.) És akkor kiderült, hogy ezzel a fajta liszttel nem is jó kenyeret sütni, hanem más jelzéseket, őrléseket kell figyelembe venni, és a liszt, aminek a csomagolásán egy boldog nagymama szerepel, semmit sem ér. Malomból kell venni a lisztet, olyan helyekről, ahonnan a pékségek is beszerzik. Megnyílt egy új világ, a lisztek világa, és kiderült, hogy rengeteg féle-fajta liszt van a világon, nemcsak típus, de márka is, és nem azokra gondolok, amiket a boltokban lehet kapni, hanem amit fű alatt vagy épp házhoz rendelve tudsz beszerezni. Mikor sikerült az ország másik feléről 25kg BL100-as lisztet leszállíttatni, akkor már nyugodtabban nekiállhattam a kenyérsütésnek. A kovászom addigra szépen megerősödött, túl voltam pár lapos kenyeren, a jóminőségű liszt is megvolt, és a káosz a fejemben: rengeteg infót összeolvastam, és sok baráttól kaptam kért-kéretlen tanácsot, hogy min változtassak a tuti siker érdekében.
Volt pár kudarc, és pár szép sikerélmény is, de így 2 év távlatából visszatekinte, és a kenyereket megnézve, rájöttem, hogy azért még volt hova fejlődnöm (és a mai napig van mit tanulnom.) Eleinte azt sem tudtam mi a bulk, coil és egyebek (sőt ezt még most sem tudom), egy túlmisztifikált hajtogatások és kotyvasztásoknak tűnt az egész. Mikor tizedjére is elolvastam Smuczer Hanna utasításait és végignéztem Szabi a pék videóit, teljesen összezavarodtam, mondtam fel magamnak az anyagot, mint az iskolában, és a hajtogatásoknál állandóan visszatekertem a különböző videókat, hogy akkor ezt most hova kell elbújtatni, vagy mit kell ezzel csinálni?
Megmondom őszintén, ha újrakezdeném, nem így csinálnám. Nem csodálom, hogy sok ember nem mer belevágni, vagy inkább ráhagyja, mert tényleg bonyolultnak tűnik, de hangsúlyozom, csak annak tűnik. Mert ha van egy biztos utasítás, és egy ismerőstől kapott jól bevált recept, akkor könnyebb dolgod van.
Szép és finom kenyereket sütöttem 2020 nyarán, de a legnagyobb átütő sikert, és kedvet a kenyérsütéshez egy szegedi workshop adta, amit egy kedves ismerősöm Halász Andi kezdett el egy októberi napon. (Andi is a karantén idején kezdett el kenyeret sütni, csak ő fél év alatt rá is jött, hogyan kell tényleg jól csinálni!) A próba workshop résztvevője voltam, és Andi direkt különböző embereket szedett össze: volt aki nem értette mit keres ott, nem is szokott sütni; volt aki korábban sütött kenyeret, de már inkább Anditól veszi; volt egy családapa, aki szeretne megtanulni kenyeret sütni, és a voltam én, a Stréber. Nagybetűvel. Aki mindent tudott elméletben a kenyérsütésről, de gyakorlatban összezavarodtam. Folyamat hülyeségeket kérdeztem, hozzátéve persze, hogy “én azt olvastam…” De mindenki jófej volt, nem dobtak ki az ablakon. Abban a 3 órában többet tanultam Anditól, mint az elmúlt félévben. És persze a másnap kisült kenyerek közül az én kenyerem lett a legcsúnyább. Ahelyett hogy a gyakorlatra figyeltem volna, az elmélet sokkal jobban érdekelt.
Pedig akkor és ott, és itt és most nem az elmélet a lényeg. Hanem hogy valaki, egy hozzáértő 2-3 óra alatt megmutassa gyakorlatban, és pár szóban elmondja, hogy mi a kovászos kenyérsütés lényege, egyszerűsége és titka. És a türelem, és a tisztelet, amit a kovászod, és a kenyér iránt mutatsz.
Lehet, hogy aznap nem lett valami jó a kenyerem (kicsit túlhidratált lett – azaz sok víz került a tésztába, és emiatt lapos lett, és nem nyílt ki szépen), viszont attól a naptól kezdve gyönyörű, finom, ropogós kenyereket sütök. Két év alatt odáig fejlődtem, hogy heti 20 kenyeret is kisütöttem. Kicsiben kezdtem, heti 4-5 kenyérrel a családtagoknak, majd a szomszédos utcákban híre és illata ment a kenyérnek, és mindenkinek szívesen sütöttem – reggel 9-kor vittem át az ismerősöknek a frissen sült kenyereket, akik már az étkezőasztalra kikészítették a vajat, meg paprikát. Most is összeszalad a nyál a számban, ahogy erre gonodolok. Pillanatnyilag a babavárás miatt nem sütök ilyen sok kenyeret, ismét lekorlátoztam a kenyerek számát a családtagokra, de ahogy a kislányaim engedik, belevetem magam a sütésbe.
Ha Titeket is érdekel a kenyérsütés, akkor azt javaslom, hogy vagy egy helyről olvassátok el az összes infót, vagy menjetek el egy workshopra. Sajnos Andi – akit Utazó kenyerek néven találtok meg instán és facebookon is, – nem tart egy darabig workshopot, minden szabadidejét arra szánja, hogy isteni kenyereket süssön otthonában, és továbbfejlessze a tudását. Remélem hamarosan újra lesz workshop – szívesen elmennék egy ismétlő kurzusra.
U.i.: Kenyérsütéssel kapcsolatos könyveket sokat keresgéltem, de csak mostanában találtam olyat, ami többet tud adni a netes “tananyagoknál”: Vanessa Kimbell – Kovásziskola I. és II. része is nagyon hasznos, olvasmányos, tele szép képekkel, de a könyvekről majd a Receptek fül alatt olvashattok, ha megírtam róluk az ajánlót. Ahhoz még egy kis türelmet kérek, most mennem kell kovászt etetni.
