Mindig luxuscikként gondolt a süteményekre, olyan dologként, amely gazdag és kövér embereknek valók, akik kedvtelésből kocsikáznak a parkokban. Clermont viszont művészetként beszélt a cukrászatról. Olyan hivatásként, aminek ugyanúgy megvan az alapja, a habarcsa, a téglái, mint más mesterségeknek.
Ezt a könyvet pont 2 éve kaptam szülinapomra, amikor Hanga fél éves volt, és a névnapjára kapott egy FisherPrice sütidobozt. Akinek van ilyan sütidoboza, egyből a fülében cseng a zenéje: “Egy sütit szeretnék, itt van már….” Erről a könyvről ez a dallam az egyik legerősebb emlékem, a történetre már kevésbé emlékszem ilyen tisztán.
Viszont az olvasás közbeni érzések bennem vannak: a századelejei Franciaországban egy csodaszép, igényes cukrászda, ahol csak a tökéletes sütemények kerülhetnek ki a cukrászok kezei közül, és ahol esténként elénk tárul a rég elfeledett, számomra csak filmekből ismert, pezsgő, fordulatos párizsi élet.
A pultok mellett mahagóni polcok álltak, tele üvegpalackokkal és kancsókkal, mint valami tündérmesében. Kinyílt rózsafejek úsztak mézben, levendulától lila cukor állt az egyik üvegben, egy sor kisebb fiolában pedig karmazsinvörös bogyók tarkálltak a szirupban elrakott cseresznyék és barackok mellett, melyek olyan élénkszínűnek tűntek, mintha most hullottak volna le az ágról. Gazdag illatok szálltak felé. Vaj, közvetítette az orra, tejszín, mogyoró, konyak, csokoládé…
Ez a bekezdés teljesen átadja a könyv hangulatát, és kérdem én manapság hol vannak ezek a cukrászdák? A történetben a cukrászdán és a cukrászmesterség kitanulásán túl van természetesen szerelmi szál, egy kis rejtély és kutatás. De a könyv minden részletében megbújik az édesség, és a porcukor illat.
Végül pedig muszáj volt rákeresnem a szerzőre, hogy tényleg a születési vezetékneve a híres francia kagylóalakú sütemény, madeleine vagy nevet változtatott, hogy jobban azonosulni tudjon a könyvével. De nem történt ilyen, tényleg madaleine az eredeti neve. Így esett, hogy a történet és a név hatására sütöttem madeleinet, amit fehércsokival, pisztáciával és lifiolizált gyümölccsel díszítettem. Szerintem tökéletes lett, az íze, a kinézete egyaránt, de lehet a könyvbeli cukrászdából páros lábbal rúgnának ki – egy párszor lenyaltam az olvadt csokit az ujjamról. Pszt.
