2021 őszén, a megjelenést követően olvastam ezt a könyvet, és nagyon megszerettem a hangulatát, a történeteket. Már akkor is ritkán vásároltam könyveket, de ezt a borítója miatt kérdés nélkül megvettem. Nem bántam meg.
Szerelmük reményből és illúzióból állt, akárcsak a hit. Ugyanakkor számukra megadatott az, ami csak kevés hívőnek: szerelmük a személyemben, a létezésemben bizonyítékot, visszaigazolást kapott.
Remek könyv, helye van a polcomon. Három külön kisregény/novella van a könyvben, amik a végén egy kerek egésszé állnak össze. Mindegyik történetet egy-egy szuszra olvastam ki, amik után kellett egy kis szünet, hogy átgondoljam, megemésszem a gyönyörű lírai szavakkal megírt történeteket. Annyira tetszett ez a könyv, hogy oldalakat fotóztam ki belőle, hogy újra és újra elolvassam. A kedvencem az utolsó Indiában játszódó történet: ahogy az író megragadja az emberek arcán az áhítatot, az utcákon, a folyó mentén a vallásos tiszteletet. Köszönöm ezt a csodálatos olvasási élményt.
A könyv elolvasása óta követem és olvasom Szűcs Péter írásait, munkásságát. Egy nagyszerű ember, nagyszerű történetekkel. Utazásairól és élményeiről a weboldalán, a petersplanet.tarvel vagy instagram oldalán olvashattok, és sok podcast beszélgetésben meg is hallgathatjátok élménybeszámolóit akár egy magyar faluszéléről vagy a világ másik feléről. Néha az ő történetei által utazom körbe a világot.
Hála. Tisztelet. Elfogadás. Az egyéni igazságok helyett az örök körforgás igazsága. Dharma.
